Mese. A gyerekek kedvence. Régóta, azaz iDő-tlen iDó'-k óta... Ugyanakkor több is annál. Az előrehaladott, avagy régóta fennálló folyamatokat iDüLT folyamatoknak nevezzük, mégpedig azért, mert az iDO-ben előre haladva, régebb óta fenn állanak. Halnak. Az idő kort ad, felnőtté tesz: iDő+éLT, azaz iDő(t)-éLT (iDőéLT) iDüLT lesz az ember is maga, amire az angol aDuLT szót használ, kissé áthangzósítva.
KOSZTA PÉTER
MESE, MESE, MESKETE...
Mese habbal... Mégis a mesét mindig szívesen hallgatjuk, tátott szájjal. Különösen gyerekkorban, mikor még az ifjú elmékben fogékonyság van. Az életre tanít a mese. Nem mindegy hál. hogy ezen időszakban a gyerekeknek „mit adunk be"! Meg kell tanulni különbséget tenni a jó és a rossz közt. Meg kell látni különbséget a felnőtt és a gyerekkor feladatai közt. Minden játék (papás-mamás, katonás, lüzoltós) az életet utánozza, arra készít fel. Mire egy lány nővé érik, addig a lénye teljesen megváltozik. Először a teste kezd el fejlődni, ez sokszor lelki vívódásokkal jár. Az ártatlanul gyermeki, szü/.i lélek a hormonok hatására elkezdi megtapasztalni a testi vágyat, ami a korábbiakhoz képest mást súg, másként hat. Az első vér(zés), a „játékok" változása, a fiúk máslajta tekintete, a férfiak megváltozott hozzáállása... Minden megváltozik és a változások közepette a leány lelke sodródik. \ Kiskodik. változik, érik. Mint Hamupipőke a kölest, úgy válogatja s/él a jót és a rosszat. A jó elnyeri jutalmát. A tündér lehetővé teszi neki a bál meglátogatását. Belelép a ráillő cipőbe, járja a maga útját, mert a szorgos munka nemesít. Állhatatosan, ahogy a kölest kell válogatni, hosszan, unalmasan, de kitartóan, szorgosan. Ez a „cipő" illik Hamupipőkére. A királyfit ez kell majd, hogy vezesse. Fel kell ismernie a csalárdságot. Mármint, hogy a csalárd nővérek sarka, avagy lábujja csonkított. I lamisan, erőszakkal, megtévesztéssel akarnak előnyt, rangot. Nem illik rájuk az a „cipő", amiben az igazi, az áhított eljő. Amíg gyerekek vagyunk, addig álomvilágban élünk. Mint Csipkerózsika alszunk... A természeti népeknél a 2 év csecsemő kor után 10 évi gyermeki tanulás következik a lányoknál, majd így 12 éves kor körül kerülnek eladó sorba. (Ha nem is 100, de 10 évet töltenek így gyermeki álomban) A mesében kiserken Csipkerózsika vére. Az első vér ijesztő élménye... Egy apa (ha király, ha nem) félti ettől a lányát, de bármii les/ is ellene, nincs, ami az idő ellen halna. Megsebzi az érés a lányt, majd véget ér gyermeki álma. Nő lesz belőle.
Tudat alatt mindent elmond, mindenre felkészít a mese... Mert nővé érni valóban nem könnyű, úgy hiszem. Ám ha már megtörtént, akkor a nőnek férfi kell, ez is benne van a mesékben.
A fiúk férfivá válása szintén bonyolult és összetett probléma. Mesével vagy mese nélkül a fiú előbb utóbb szintén férfivá érik, serdül. Ehhez többnyire „3 próbát" kell kiállni, gyakran a (király)lány kezéért. Küzdelem, nemes harc zajlik a lányokért, a lányok „kegyeiért". A 3 próba, a test-tudat-lélek hármasának a fejlesztése, próbája, megedzése. Ez a három magyar igazság természete...
Fizikai próbák edzik a testet, ugyanakkor furfangos eszes megoldások kellenek. A test és tudat egymásra hatása a lélek nemesedését, a fiú érését szolgálja. Van úgy, hogy a fiú épp az égig érő fái mássza, van úgy, hogy a combját nyiszálja, hogy a griffet etesse, mozgassa. Van úgy, hogy sárkánnyal küzd, talányokat old meg... Pont úgy, ahogy majd a házasságban is folytat idővel heroikus küzdelmeket.
Mindez mi végre? Hogy legyen, ki az életet tovább vigye! Hiszen alapszinten a nő életet ad, a férfi pedig az életét, az új generációnak, a/ élei megújulásának.
Ha méltó rá a fiú, és éretlen, készen áll a feladatra, akkor férfivá váltan a lányból első feladatkénl a nőt kihozza. Tehát kinek is jutott a nemes feladat, hogy nővé tegye a lányt? Egy fiúcskának. avagy egy férfinak? A mesékben a próbák teszik férfivá a fiúgyermekei (mert
amibe nem halunk bele az erősebbé tesz), a nehézségek, megpróbáltatások nemesítik, érlelik a jellemet. Ezután a férfi elnyeri a jutalmat, a kegyet - általa a leány nővé lehet.
Persze az élet a mesénél mindig bonyolultabb, mindig nehezebb, mondhatni kegyetlenebb. Elkapkodjuk, rosszul irányítjuk, félre neveljük sokszor a gyerekeket. Társadalom, média, szülő egymásra mutogatva adnak a másiknak ebben helyet, szerepet.
Ki fogja majdan vállalni a felelősséget?
Ki viseli a végső terhet?
Még mesékről beszélünk?
Mese felnőtteknek?!
Ne feledjük, minden felnőtt úgy kezdte, mint gyermek...
Mese-mese-meskete...
A gyerek rajtuk felnő és lesz gyermeke... Egyik generáció adta tovább a másikra a tudást, a mesét (a másét), mit korábban örökül kapott és amit újra meg újra tovább adományozott...
A férfi figyelt a lányra, a nővé érett lány a gyermekre. A szülő a gyereket nem csak „tartotta" hanem nevelte. így volt, így van csak célja, értelme. Úgy helyes, ha az ember figyel a másik emberre, így juthatnak közös erővel előre. Együtt, egymásra hatva, fejlődve. Mily csodálatos dolog a mese.
Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz se volt, de azért mindig igaza lehet... Ne fosszuk meg tőle a gyermekeinket. Ne ragasszuk őket a TV, avagy a videó sekélyes újsütetűén semmitmondó világába. A mai eszement filmekből a gyerek nem a valóságot ta-nulja. Nem készítik fel a sületlenségek az életre. Nem lesz igazi felnőtt, igazi férfi, avagy nő belőle. Láthatjuk hogyan hat a folyamat. A fiúk cl lányosodnak. Nem tudnak, nem akarnak felelősséget vállalni. Ez pedig a lányokból nem tud igazán nőt faragni. Fiúsan viselkednek. Felcserélődnek a szerepek. Ráadásul a közéletben és a vállalati struktúrában se vállalja senki a felelősséget. Ha nem FeLc-lős a férfi, akkor nem tud FeLe-séget, avagy családot irányítani. Mert a nő a hold, a férfi a nap az asztrológiai szimbolikában. Ahol a napnak rendező, irányító szerepe van. A bolygók (a családtagok) járása az ő hatás-köre. Az ő gravitációs (vonzó) hatására kör-öznek kör-ü-lötte. A nap világítja be a holdat. Az igazi női ragyogás ebből fakad, a napból.
Ezt mutatja a „napba öltözött arany asszony" fogalma. Ám nappá válni nem egyértelmű és nem is mindennapi séma. Ha nincs férfi, akkor meg nincs rend, összevisszaságban fogunk leledzni. Ezért mindannyiunknak felelősséget kell érezni, vállalni. Férfivá kell lenni a fiúgyerekeknek, a szó nemes, igaz értelmében. FeL-el-ni kell a tettcinkért a FeL-ső szinten! FeL-elősen kell gondolkodni! Fő helyen ezt kell megtanulni, ezt kell tovább adni! A világ így tökéletes.
A tökéletes embert (nőt, avagy férfit) azért nem találjuk, mert azt hisszük, az a tökéletes, aki számunkra megfelel mindenben. Ám a világ nem ilyen. A világ nem akar nekünk megfelelni. Nem mi teremtettük magunknak.
Nekünk kell megfelelni a világ
számára. Nem mi vagyunk a világ,
csak része vagyunk. És ebben rej-
lik a dolog nyitja. Kereshetjük
a tökéletes virágot egy életen
át. Nem leljük, míg rá nem
jövünk, hogy a maga nemében
mind tökéletes. Szimbólumok-
tól kibontva azt mutatja e logika,
hogy minden tökéletes, ami teszi a
dolgát! Fel kell a szerepünket és a feladatain-
kat vállalni! Felelősen. Nem „önmegvalósíta-
ni" és próbálni a világot magamhoz formálni.
Csak bulizni akarni. Csak a könnyű életet, a
felelősség menteset keresni. Sokkal inkább
tenni, hatni, alkotni, gyarapítani. Ami időnként
lemondással jár. Munkával, izzadtsággal, ter-
hekkel. Ám ezek nélkül tökéletlen, felcserélt,
bolond világ jöhet csak el. A tö-kély nem más,
mint a kély töve. A KéLy KeLL-em. Ám ehhez
van mindig, amit meg KcLL tennem. Még ak-
kor is, ha nem szeretem. Ha hisszük, ha nem.
Én elmeséltem. ■
-AranyTarsoly V.évfolyam 8. szám-
